osváth dalma
Temesvári Hírlap 1927-1930

 

       bibliográfiák   » Temesvári Hírlap 1927-1930
    év 1927 1928 1929 1930
 
  szerző a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w z  
  fordító b f g k l p s t z  
  referencianév b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x z  
  szakcsoportok    
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş szűkítés -  
       

| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 

BEVEZETÉS

 

Dolgozatom témája a Temesvári Hírlap című napilap 1927 és 1930 közötti időszak tematikus feldolgozása.

Célom, ezzel  a munkával az , hogy útmutató legyen mindazok számára, akiket érdekel, a két világháború közt,  a bánsági sajtóban megjelent írások.

 

Történelmi áttekintés:

Az 1900-as évek elején a temesvári szabadelvű értelmiség már hosszabb idő óta érezték, hogy itt is tenni kell valamit az opportunista politika megváltoztatására. Ebben az időben a hírlapirodalmat Temesváron a Temesvarer Zeitung, a Südungarische Reform, a Neue Temesvarer Zeitung és a Délmagyarországi Közlöny képviselték.[1] Ezek a lapok azonban sem a városi politika irányításába nem szóltak bele, sem a megyét, sem az  országot érintő általános érdekű mozgalmakban és ügyekben állást nem foglaltak.

Ezért a magyar szervezkedés nehezen kapott lábra, kultúráról keveset lehetett beszélni. A város egyetlen magyar irodalmi társasága, az Arany János Társaság, ritkán tudott  a műkedvelői színvonal fölé emelkedni.

Muth Gáspár dr., Sztura Szilárd dr., Skuteczky Miksa dr., Hajdu Frigyes dr. lelkes támogatása mellett Temesvár neves ügyvédjei, orvosai és a függetlenségi eszmékért hevülő polgárok összeállottak és 1902 őszén létrehozták a  Temesvári Hírlap-Kiadό Részvénytársaságot. Az alaptőke 40 ezer korona, azaz 400 darab, egyenként 100 korona névértékű részvényből állt.

Az alapítók friss, újító és bátor szellemet akartak vinni a meggyepesedett, megcsontosodott városi életbe. Egyik fő célja e Részvénytársaságnak az volt, amint azt az alapítási tervezetben is leszögezték, hogy "a mi társadalmunkat a  bérenctollaktól és az egyéni becsület kalózaitól való rettegésből kigyógyítani és ez által a  szabad sajtó mezején élősködő iparlovagokat ártatlanná tenni".[2]

Számos magyarországi sajtóorgánumot nem engedtek be az országba, ezért a helybeli lapok megerősödtek, így a Temesvári Hírlap országos viszonylatban elsőrendű lapvállalkozás lett.

A független magyar napilap eszméje visszhangra talált a Bánságban - a lap virágkorában az olvasók száma meghaladta  a 20 ezret .

Bíró Pál, gyakorlott újságíró, a sátoraljaújhelyi "Zemplén" szerkesztője, elvállalta a felelős szerkesztői megbízást, így a lap kiadása biztosítva lévén, 1903. november 15-én megjelent az első szám. Maguk az alapítok viszont 1902-től számítják a lap születését, amikor Részvénytársaságukat létrehozták.

Az első lapszámok 8 oldal terjedelemben jelentek meg.

Temesvár és a megye magyarosítását szolgálta, a tisztességes városi és megyei polgárok és  a korrupt közigazgatás megváltoztatását célozta, szilárdan küzdött a magyar kultúráért és a demokráciáért.

Az olvasók, az emberi és nemzeti öntudatra ébredés szócsövet vélték benne, mivel független napilapként, pártoskodás nélkül működött :" Nem sorakozunk egyetlen politikai párt táborához sem. Kívül akarunk állni minden köteléken. De párton kívül akarunk állani azért is, mert szabadon, függetlenül, minden elfogultság nélkül, sem erre, sem amarra nem tekintve, egyenesen, önérzettel, szilárd akarattal akarunk haladni, amerre a zászlónk vezet. Politikai programunk röviden szólva : erős nemzeti politika, a szabadelvűségnek nem doktriner, hanem igazi értelmezésével."[3]

A lap hangja új volt, fiatal és bátor. Rövid időn belül meghirdették a segédszerkesztői állást, amelyet, mindenki örömére, a kitűnő újságíró, Pogány Mihály foglalt  el, aki ez időben már a bécsi és budapesti lapoknak is dolgozott, és aki az új magyar irodalmi gárdával indult a hírnév felé. Novellát közöl a Független Magyarországban, Bródy Sándor, Ady Endre, Kassák Lajos mellett szerepel.

Nagy lelkesedéssel folyt  a munka, azonban nehézségekbe is ütköztek. A hatósági korifeusok elnyomási törekvése, a  temesvári polgárok közömbös magatartása, a lap megjelenése után rögtön kitört nyomdászsztrájk, nehézségek a  technikai munkásokkal, a  primitív nyomdai berendezkedés miatt nehezen ment a munka.

A hirdetések ekkor még nem fedezték a kiadásokat, mivel ezeket sokszor díjtalanul közölték; a nyomdai költségek drágák voltak, így hamarosan a Részvénytársaság a csőd szélére jutott.

1906 nyarán az  alapítók Pogány Mihályt bízták meg a  lap szerkesztésével, Bíró Pál távozása után. A lapot, Bíró Pál ideje alatt, szerkesztőbizottság irányította, amely lehetetlenné tette  a gyors és igazi újságírói munkát. Pogány Mihályig, a  lap egyedül és kizárólag a politikára fektette a  hangsúlyt, riport, színes cikk, hírrovat ismeretlen fogalom volt.

Pogány Mihállyal az élen a lap fordulatot vett. Nem volt szerkesztői bizottság, hanem egyedül irányította a munkát olyan elvek alapján, amely a modern újságíró éles meglátásai hatottak rá.

 Bauer Adolf, aki 1905-ben került  a laphoz, mint korrektor, így jellemzi Pogány Mihálynak felelős szerkesztői működését : "Pogány Mihálynak szerkesztőnek való dezignálása új érát jelentett a Temesvári Hírlap életében ; új, színes, változatos és érdekes lap lett a  Hírlapból".[4] Azonban az anyagi viszonyok kedvezőtlenek maradtak - a hitelezők minduntalan megrohanták a  nyomdát, akadályokat gördítettek a  megjelenése elé, de a szerkesztő vasenergiája és kitartó tevékenysége nem engedte, hogy a sok küzdéssel fenntartott lap sokak örömére elbukjék.

Mivel a lapnak nem volt saját nyomdája, ezért Pogány Mihály döntő lépést tett: nyomdát hozott létre.

Kastriener Samu szerkesztővel és Neumann Károllyal társulva rotációs gépet vett és ennek megfelelően a lap formátumát a nyugati nagy lapok példájára megnagyobbította. Az új nyomda, mely a városi kazamaták egyikének átépítésével jött létre, 1912 végén készül el és a Hunyadi Nyomda nevet kapta.

A betűanyagot a Vollmer berlini cég szállította, a  rotációs gépet a svájci Ruhler Testvérektől vettek, az összes szedőgépeket pedig a bécsi Gutenberg-házból.

Ettől kezdve a lap biztos révbe jutott.

A lap terjedelme 10-12 oldal, vasárnapi száma 16-24 oldal, karácsonyi, húsvéti és pünkösdi száma 60-80 oldalra terjedt, gazdag irodalmi melléklettel.

A Temesvári Hírlap Részvénytársaság vezetői látva, hogy az újság milyen jó kezekbe került, a lapot eladták Pogány Mihálynak, aki vállalta az összes adósság kifizetését, s ezzel a lap jog szerinti tulajdonosává vált.

Információs anyagait jól kiépített európai tudósító hálózat szolgálta. Saját munkatársakat küldött fontos nemzetközi rendezvényekre, és az elsők között vezeti be a  fényképes tudósítást. A magyar irodalom legkivalóbbjai - köztük Molnár Ferenc, Révész Béla, Gozsdu Elek - eredeti írásaikat közlik először a lapban.

Megindulnak az állandó rovatok, bővül a  tájékoztatást biztosító hírforrás, erősíti kapcsolatait nemzetközi intézményekkel és szervezetekkel, egyre inkább a nagyvilágra tekint.

A lap kilép  a térségből, terjeszkedik egész Erdélyben, emellett külföldön is. Forgalmazzák  Szlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Jugoszláviában, Amerikában, Olaszországban, megrendelés alapon.

A modern értelemben vett riportázst a vidéki újságírásban ő honosította meg, ahogyan ő volt az, aki  az addig, vidéken ismeretlen színes írásokat bevezette.

A lap az előfizetőkre és a reklám-bevételekre támaszkodik, így sikerül megőriznie anyagi és erkölcsi függetlenséget.

Ha a történelmi események,  vagy az  élet úgy kívánta különkiadások jelentek meg, mint például a háború kitörésének napján.

Pogány Mihály minden munkatársával törődött, néha erélyes volt, néha szigorú, de mindig igazságos,  a modern újságíró típusa volt : " az újságíró a redakción belül nem bohém, hanem a világ legfontosabb hivatalnoka. Az újságírónak nem szabad kacskaringós stílusban írni, hanem egyszerűen, mindenki számára érthetően, meg kell feledkeznie minden személyi elfogultságról, mert a köznek ír és  a köz nem kíváncsi arra, hogy az újságíró kire haragszik".[5]

Halála után, 1924. január 31., a tulajdonjog özvegyére szállt át.

Ekkor a szerkesztést ideiglenesen dr. Szigeti Sámuel vállalta.

1924. március 5-én dr. Vuchetich Endre lesz a főszerkesztője, míg felelős szerkesztőként Kubán  Endre szerepel.

1926. március 21-én Pogány László, Pogány Mihály fia, egy külföldi tanulmányút után visszatér és felelős szerkesztőként átveszi a lap vezetését.

Pogány László vérbeli újságíró, költő, széleskörű műveltséggel rendelkező értelmiségi.

Ő teljesítette, 14 éven át , 1926 és 1940 között, az alapítók által leszögezett függetlenségi elvek szellemében a vállalt küldetést, olyan szerkesztői gárda mellett, mint Asztalos Sándor, Bach Gyula, Páll György, Ráth Károly, Finta Zoltán, Ormos Iván.

Szabolcska Mihály a lap bölcsőjénél állott, Jörgné Draskoczy Ilma verseivel és közkedvelt rovatával - Beteg szívek patikája - állt a lap mellett, Járossy Dezső zenekritikát, Endre Károly verseket és irodalomkritikát írt, Róna Ignác világkörüli útjáról számolt be, míg Kozmuth Artúr a sportrovatot vezette.

Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen rangos lapnak 1940-ben meg kellett szünnie. Politikai, társadalmi változások szorítójában nem jutott neki levegő.

Az 1950-es évek temesvári magyar sajtójának nem volt szüksége Pogány László tapasztalatára, mivel politikailag nem volt "megfelelő". Más elvek vezérelték, szabták meg az akkori sajtó kereteit.

2002. november 14.-én különkiadásban, a Nyugati Jelen mellékleteként - Arad-, Fehér-, Hunyad-, Krassó-Szörény- és Temes megyében megjelenő napilap - megemlékeztek a Temesvári Hírlap 100 éves jubileumáról, mivel a mai bánsági újságírók a Nyugati Jelent a Temesvári Hírlap egyenes leszármazottjának tekintik.

 

Munkatársak 1927-1930 között

 

Bach Gyula (1889-1954)

1912-től a Temesvári Hírlap szerkesztője. Megjárja az orosz harcteret, ahol József főherceg végig keresi a fronton azt az újságírót, aki "azokat az érdekes riportokat küldi".

A háború és a fogságban eltöltött évek alatt is tartotta a kapcsolatot az újsággal, Stilóból és Adernoból, Cataniából és az Etna tövéből küldi cikkeit haza.

Szabolcska Mihály (1862-1930)

Költőpap. Az Arany János Társaság társmegalapítója. Már országos hírű költő volt, amikor 1892-ben Felfaluban (Maros megye) lelkésznek választották meg, ahonnan 1899-ben került Temesvárra. 30 esztendeig itt lelkészkedik és küldi írásait a Temesvári Hírlaphoz.

Franyó Zoltán (1887-1978)

Műfordító, publicista. Aktív tiszt volt 1907-1910 között, majd 1910-től újságíró budapesti lapoknál ( Az est, A Hét, Nyugat) dolgozva. A háború után a bécsi "Die Stunde" munkatársa, majd Erdélybe visszatérve Esti Lloyd címmel napilapot szerkesztett Temesvárt. Később "Géniusz" címmel havi revüt indított Aradon, melynek kritikai éle a "speciálisan erdélyi" irodalom ellen irányult. 1911-től 1926-ig 13 kötet prózai és verses fordítása, egy politikai tanulmánya és két háborús prózája jelent meg.

Endre Károly (1893- ?)

Közíró. Az Erdélyi Helikon írói közösség tagja. Életművét a vidékiesség elleni megfeszített küzdelem avatta sajátossá. Évtizedeken át közölt cikkeket , útleírásokat, művészeti és irodalmi kritikákat és jegyzeteket a temesvári napilapokban. Külmunkatársként kisegítő szolgálatot vállalt a Temesvári Hírlap szerkesztőségében.

A munkatársak közül megemlíteném még azokat, akik gyakrabban közöltek a lapban. Így az Eredeti irodalom című fejezetben Ormos Iván, Révész Béla, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, Erdős Reneé, Herczeg Ferenc, Színi Gyula művei jelentek meg.

Verseket közöltek Babits Mihály, Ormos Iván, Huzella Ödön, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc költeményeiből.

 

Műfordítások

Prózában az angol és francia nyelvű irodalom dominál, azonban nem sokkal marad el mögöttük a román és a német irodalom.

A folytatásokban közölt regények a legváltozatosabb regénytípusokat öleli fel, a kaland regényektől kezdve,  a szentimentális, illetve a detektív regényekig.

A Temesvári Hírlapban fordított versek  Walt Whitman, Carmen Sylva, Victor Eftimiu költők műveit tartalmazza.

A műfordítások a következők munkájának eredményei : Bodó Pál, Pogány László, Franyó  Zoltán, Keresztury Sándor, Sipos Iván. 

Az általam fel nem dolgozott írások a politika, közgazdasági, sport , divat, rádió, hirdetések  rovatokhoz tartoznak.

 

Grafikai kiállítás, terjedelem

A címoldal tartalmazza az alapító nevét, a szerkesztőséget, a kiadó hivatalt, az egyes szám árát, a nyomda  helyét, az évfolyamot, a számot, a keltezést.

A hétköznapi számok terjedelme 8-10 oldal, a vasárnapiaké 12-16 oldal; a húsvéti és karácsonyi különkiadásoké 60-80 oldal.

A lap általában hétfőn nem jelent meg.

 

Köszönet mindazoknak, akik segítettek ötlettel, tanáccsal a dolgozat megírásához, a tanáraimnak, a tördelőknek, s nem utolsósorban Pogány Andrásnak.

 

Introducere 

Tema lucrării  mele este prelucrarea tematică a cotidianului Temesvári Hírlap, între anii 1927-1930.

Scopul lucrării este aceea de a fi o îndrumare celor care vor să afle mai multe despre articolele apărute în Banat, între cele două războaie mondiale.

 

Structura lucrării

Este împărţită în 4 mari capitole, după cum urmează: Literatura originală, Traduceri literare, Publicistică, Studii-notiţe, fiecare conţinând câteva subcapitole.

 

Despre cotidianul Temesvári Hírlap

La începutul anilor 1900 singura asociaţie literară maghiară din Timişoara a fost Asociaţia Arany János, care însă arareori reuşea să atingă nivelul artistic literar.

În Timişoara cotidianele literare au fost reprezentate de  Temesvarer Zeitung, Südungarische Reform, Neue Temesvarer Zeitung şi de Délmagyarországi Közlöny, însă aceste cotidiane nu erau interesaţi de conducerea politică a oraşului, nici a municipiului  şi nici de agitaţia intereselor generale a ţării. De aceea, intelectualii liberali din oraş, au înfiinţat societatea editorială Temesvári Hírlap, în toamna anului 1902.

La 15 noiembrie 1903 apare primul număr, datorită lui Bíró Pál, acceptând postul de redactor-şef, fiind, totodată, redactor şi la ziarul Zemplén, din Sátoraljaújhely.

Redactorul- adjunct a fost ales Pogány Mihály care în acest timp, a mai lucrat pentru cotidiane din Viena si Budapesta.

Chiar dacă au lucrat din plin, din cauza greutăţilor financiare au ajuns la faliment. În vara anului 1906, fondatorii au vândut drepturile publicării ziarului lui Pogány Mihály, iar din acest moment ziarul ajunge pe un drum fără piedici.

Cei mai de seamă scriitori maghiari - Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Márai Sándor - au publicat primele lor scrieri în acest ziar. Rubricile au început a fi stabile.

Pogány Mihály a introdus în jurnalistica provincială articole în spirit modern.

După moartea lui, la 1924, fiul său Pogány László a preluat conducerea redacţiei. Timp de 14 ani între 1926-1940 a reuşit ceea ce fondatorii şi-au propus, adică împământenirea ideilor independente, însă în anul 1940 cotidianul a fost nevoit să se desfiinţeze din cauza presiunilor politice.

În data de 14 noiembrie 2002, într-o ediţie specială a ziarului Nyugati Jelen (care apare în judeţele Arad, Alba, Hunedoara, Caraş-Severin şi Timişoara) au comemorat 100 de ani de la înfiinţarea cotidianului Temesvári Hírlap, deoarece jurnaliştii bănăţeni consideră ziarul Nyugati Jelen drept urmaşul lui Temesvári Hírlap.

 

Bibliográfia :

Jakabffy Elemér, Páll György : A bánsági magyarság 20 éve Romániában ( 1918 - 1938 ), Studium, 1939.

Metamorphosis Transylvaniae - országrészünk átalakulása 1918 -1936, szerk.: Győri Illés

István, Új Transzilvánia, Kolozsvár, 1937.

Endre Károly :  Örök megújhodás, 1988

Ellenzék, 1930. nov. 4.

Temesvári Hírlap - 100 éves jubileumi különkiadás, 2002. nov. 14

 

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Történelmi áttekintés...............................................................p. 2-5

Munkatársak, műfordítás........................................................p. 6-7

Grafikai kiállítás..................................................................p. 7

Introducere.........................................................................p. 8

Bibliográfia........................................................................p. 9

I. Eredeti irodalom

1.      Elbeszélés, karcolat, humoreszk, regény, dráma, mese...p. 10-37

2.      Vers................................................p. 37-44

3.      Emlékezés, emlékirat................................p. 44-46

4.      Útirajz, riport, interjú............................p. 46-57

II. Műfordítás

1.      Elbeszélés, karcolat, regény, dráma.................p. 58-61

2.      Vers................................................p.62

III. Publicisztika

1.      Hírfej..............................................p.63-66

2.      Vegyes publicisztika................................p.66-69

IV. Tanulmány cikk, jegyzet

A.     Irodalomról

1.      Tanulmány, esszé.....................................p. 70-71

2.      Könyvismertetés, folyóiratismertetés, bírálat, vélemény..p. 71-76

3.      Portré, megemlékezés.................................p. 77-78

4.      Irodalmi és kulturális vonatkozású hírek.............p. 79-82

B.  Színház, előadóművészét, opera, operett, balett.........................p. 83-87

C.  Film, mozi........................................................................p. 88-91

D.  Zene, tánc........................................................................p. 92-96

E.  Képzőművészet.......................................................... p. 96-98

F.      Tudomány

1.      Történelem, néprajz..................................p. 98-105

2.      Földrajz, geológia, csillagászattan..................p. 105-107

3.   Biológia, fizika, kémia, technika, orvostudomány.................................p. 107-114


[1] Temesvári Hírlap, 1933. március 16, p. 17

[2] Temesvári Hírlap, 2002. november 14, 100 éves jubileumi különkiadás, kiadja a Nyugati Jelen, p. 2

[3] Idem

[4] Temesvári Hírlap, 1933. március 16, p. 17

[5] Idem

kapcsolódó
» a repertóriumról
» rövidítésjegyzék
további repertóriumok

» Ellenzék repertórium 1918-1924
» Erdélyi Fiatalok repertórium 1930-1940
» Erdélyi Helikon repertórium 1928-1944
» Erdélyi Irodalmi Szemle repertórium 1924-1929
» Erdélyi Iskola repertórium
» Erdélyi Lapok repertórium 1908-1913
» Erdélyi Múzeum repertórium (1874-1917, 1930-1937)
» Erdélyi Múzeum repertórium 1938-1947
» Erdélyi Tudósító repertórium 1932-1943
» Független Újság repertórium 1934-1940
» Hitel repertórium 1935-1944
» Ifjú Erdély repertórium (1927-1932; 1939-1940)
» Kalotaszeg repertórium 1890-2000
» Korunk repertórium 1926-1940
» Korunk repertórium 1957-1989
» Korunk repertórium 1990-2000
» Látó repertórium 1990-2007
» Magyar Kisebbség repertórium 1922-1942
» Magyar Kisebbség repertórium 1995-2004
» Művelődés repertórium 1976-1985
» Művelődés repertórium 2000-2004
» Napkelet repertórium 1920-1922
» Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények repertórium 1957-1990
» Pásztortűz repertórium 1921-1944
» Provincia repertórium 2000-2002
» Statisztikai Tudósító repertórium 1933-1944
» Székelyföld repertórium 1997 - 2011
» Szellem és Élet repertórium 1936-1944
» Termés repertórium 1942-1944
» TETT - Természet, Ember, Tudomány, Technika. A Hét tudományos ismeretterjesztő melléklete. Repertórium 1977-1993
» Utunk repertórium 1946–1965
» Vereins für siebenbürgische Landeskunde (1840-1944) repertóriuma
» Zord Idő repertórium 1919-1921

 
   
 

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék